Civilként megengedheti az ember, hogy ne a pártlogika szerint cselekedjen, hanem feladatok mentén tudjon dolgozni. Nekem ilyen ez az akkumulátor gyár kérdése. A jelenlegi viszonyokban belegondolva, hogy a viharba akarnám, hogy egy ilyen veszélyes üzem a közelemben létesüljön, hiszen vegyi anyagokkal dolgoznak, alacsony bérért segédmunkásokat akarnak foglalkoztatni. Nincs se elég víz, se áram és mi lesz a környezetünkkel...
Viszont van ez a világ körülöttünk, ami halad és ezt a haladást, ha nem követjük, akkor bizony lemaradunk. És a haladással járó előnyöket sem élvezhetjük.
Megkaptam ismerőseimtől azt is, hogy azoknak segítesz, akik tönkre tettek téged? Ezen persze azt a gazdaságpolitikát értik, amely tönkre vágta a forintot (Van hozzá két dátumom és nevem: 2010.06.03 Kósa Lajos majd 06.04. Szijjártó Péter).
Nem csak magánemberként, de politikusként főleg tudni kell felülemelkedni aktuális szemléletmódunkon és nagyobb távolságból, több nézőponton át megvizsgálni egy kérdést. Az én perspektívám a melós oldala (melós számomra a dolgozói paletta valamennyi résztvevője), mivel magam is az vagyok. De nézzük csak. Ezek közül a melósok közül ma is sokan dolgoznak súlyosan környezetszennyező anyagokkal az országban fellelhető számos vegyi üzemben, mint ahogyan Debrecenben is. Az az alapvető tapasztalat, hogy a technológiai eljárások betartásával a veszély minimálisra csökkenthető.
És akkor mivel jár jól a dolgozó? A válasz igen egyszerű. Jól meg kell fizetni, amiből nyugodt életet biztosíthat magának és családjának a hétköznapokban és tud tartalékot félretenni akár pihenésre, nehezebb élethelyzetek kezelésére. Ellenzéki barátaim gyakran ismételgetik, hogy az akkugyár nem jó, mert kicsi a hozzáadott érték magyar részről, hiszen a dolgozók nyolcvan százaléka betanított munkás. Kérem szépen! Ennek az országnak közel az egynegyede betanított munkás. Akkor ők nem jogosultak a kiegyensúlyozott életre, a gyarapodásra? Nem beszélve arról, hogy ha a betanított munkás megbecsülése emelkedik, akkor a szakmunkások és mindenki más bére is ezzel párhuzamosan még jobban nő. Ennek következtében évről évre a magyar melós ázsiója is folyamatosan emelkedik.
A hozzáadott érték másik fontos szegmense a tudás. Olyan technológiát kívánnak telepíteni Debrecenbe, aminek professzionális végzésére nem volt eddig nálunk szakképzés. Most majd lesz! Viszont addig olyan embereknek kell végezni a munkát, akik értenek hozzá, illetve be tudják tanítani az újakat. A technológia váltás (esetünkben az elektromos autók) is egy olyan folyamat, ami rohamléptekkel halad és az elkövetkező években, évtizedekben más anyagokkal, eljárásokkal fogják az akkumulátorok gyártást megvalósítani. És hol? Ahol ilyen gyár már van. Mert mi a legfontosabb cél? Környeztünk védelme, a fosszilis energiafelhasználás csökkentése, az üvegházhatás megszűntetése, a föld, a jövőnk megőrzése, hogy élhető világot hagyjunk az gyerekeinkre és sok-sok más környezetvédelmi ügy, melyekről lehet és talán kell is szuperlatívuszokban beszélni. Mikor vitatjuk az akkumulátor gyárak létjogosultságát hessegessük már el a képmutatás zöld ködét magunk elől!
Garanciák pedig kellenek! Azok legyenek olyanok, amelyek megnyugtatnak bennünket.
Egyik ilyen garancia a bér kérdése. Nem gondolom, hogy a CATL németországi akkumulátor gyárában a magyar szakmai minimálbéren dolgoznának az emberek és azt sem, hogy ott szeretetszolgálatot működtetnének a befektetők. Bizony kemény profitot várnak ott is a pénzükér cserébe.
Garanciaként a magyar melósok részére legalább havi ezer eurós bérezést várunk el (Magyar Szolidaritás Mozgalom).
A béreken kívül tisztességes és biztonságos munkakörülményeket, melyek keretében gondoskodnak a megfelelő munkavédelmi felszerelésekről, az előre lépés lehetőségről, a képzésekről, a rekreációs lehetőségekről egyaránt. Olyan „európai” módon.
Másik ilyen garanciális kérdés számunkra a szakszervezetek jelenléte. Magyarországon rosszul arra szocializáltak bennünket, hogy a szakszervezetiség a tagdíj megfizetésén kívül kimerül a mikulás csomagból és a SZOT üdülési lehetőségből. De nem! A szakszervezet dolgozói érdekképviseletet jelent, éspedig jellegéből kifolyólag függetlenített szakszervezeti vezetővel. Úgy félnek egyesek a szakszervezettől, mint a tűztől. Teszem hozzá, hogy a rendszerváltás előtt sem volt ez nagyon másként. Megvizsgálva azt a két vezető gazdasági hatalmat, melyek között fontos kapocs lehetünk azt látjuk, hogy a szakszervezetek hozzájárulnak a gazdaság fejlődéséhez és az emberek jólétéhez. Németországban a dolgozók közel húsz, Kínában pedig harminc százaléka szakszervezeti tag és a GDP nemhogy megsínylette, hanem hozzájárult, hogy a világ első öt szereplője közé kerülhessenek.
Garanciális kérdésekben nagyon fontos a jogi környezet biztosítása, azért is, hogy ne trükközzön senki, illetve minél kevesebb lehetőség legyen a jogszabályok kijátszására. Az utóbbi napokban olvastam az Átlátszó egyik cikkében, hogy szabálytalanul tároltak és a veszélyességet jelző kódot is eltüntették egy komáromi akkumulátorgyárból származó nehézfémet tartalmazó anyag csomagolásáról, melyet egy hulladékfeldolgozó cég mocsai telephelyén fedezett fel korábban a hatóság. És ez a cég debreceni telephelyű… És Tiborc üzleti köréhez tartozik a cikk szerint… (https://atlatszo.hu/orszagszerte/2023/04/05/a-komaromi-akkugyarbol-szarmazo-83-tonna-veszelyes-hulladek-besorolasat-hamisitottak-meg-a-mocsai-feldolgozoban/). De ez csak egy friss hír a környezetkárosítással kapcsolatban.
Tehát a játékszabályokat mindenkinek be kell tartania és a hatóságoknak mindenkivel be kell tartatnia. Mindenkivel. Máskülönben a kormány hogyan tudná az embereket megnyugtatni?
Szükségesnek tartom a Btk. 241. § Környezetkárosítás bűncselekmény törvényi tényállásának módosítását.
- A maximálisan kiszabható büntetés növelését.
- A büntethetőség kizárásának megszűntetését.
- A korlátlan enyhítés lehetőségének megszűntetését.
Valamennyiünk számára húsbavágó környezetünk védelme. Meg kell szüntetni annak még csak a lehetőségét is, hogy adott esetben a lebukást – majd a helyreállítást – követően egy újabb telephelyen ismét bepróbálkozhasson bárki is. Az akkumulátor iparág nagyon fontos a kormánynak, a német autóiparnak és azon keresztül az egész kontinensnek. Hát legyen akkor a magyar környezetvédelmi szabályozás a legszigorúbb! A módosítás szöveges előkészítését megkezdtük.
A jogi környezet kérdéséhez hozzátartozik a nyilvánosság kérdése is. Ennek a megvalósulása ne merüljön ki az adatok a hatóságok által gondolt időpontban történő közlésével, esetleg közérdekű adatigénylésben, rosszabb esetben annak kiperlésében.
A környezetvédelem állami feladat, viszont a hangulatkeltéseknek is köszönhető nagyon sokan kihegyezték erre a figyelmüket. Egyébként nagyon helyesen. Lehetővé kell tenni egy olyan eljárásjogi rendet, amelybe független, civil környezetvédő szervezetek is bekapcsolódhatnak a mintavételtől a kiértékelésig.
Véleményem szerint ezek a garanciák egyoldalról meggyőzhetnek bennünket arról, hogy itt nem csak meghatározott személyi körökhöz köthető gazdasági érdekek érvényesítése a kormány célja, hanem az ország előnyhöz juttatása ebben a technológiaváltásban. Másrészt bennünket polgárokat is megnyugtathat, hogy a többi vegyipari üzemhez hasonlóan az akkumulátor gyárak is biztonságosan fognak működni.
Április 21-én 16.30-tól megrendezésre kerülő lakossági fórumunkon ezekről is fogunk beszélgetni, melyre minden érdeklődőt várunk szeretettel.
https://www.facebook.com/events/3354552081472575/?ref=newsfeed
