2017. december végig 71-en haltak meg azért, mert nem tudtak fűteni. Ezeknek az embereknek közel a fele a saját lakásában hűlt ki. Pedig nem is voltak mínuszok. 71 értelmetlen halál, amit meg lehetett volna előzni, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.
Azt mondták, hogy „senkit nem hagyunk az út szélén”, aztán azt is mondták, hogy „mindenki annyit ér, amennyije van”. Az a 71 élet tényleg ezt érdemelte? És vajon azok az emberek, akik Nyírábrányban – vagy akár mondhatnám azt is, hogy a magyar vidéken – élnek milyen sorsa számíthatnak? Kérdezhetik, hogy miért pont Nyírábrány jutott eszembe és miért pont most? Nos azért, mert néhány nappal ezelőtt választókerületemben olyan emberekkel sikerült beszélgetnem, akik elmesélték, hogy hiába élnek nehéz körülmények között, hiába fáznak otthonaikban, nem kapnak tűzifát az önkormányzattól. No, nem azért, mert szociálisan nem lennének rá jogosultak, hanem azért, mert kiderült, hogy ők nem a Fideszre szeretnének szavazni.
A kampány elkezdődött és mivel a kormány – ahogy az utóbbi napokban az 1300 menekült befogadása kapcsán a kormánypárti képviselők el is mondták – listáznak mindenkit, aki nem rájuk szavaz, akiről azt gyanítják a „haza” ellensége, miközben csak elegük van ebből a hazug világból.
Nincs annál aljasabb dolog, mint, amikor döntéshozók visszaélnek hatalmukkal. Nincs annál aljasabb dolog, mint amikor a döntéshozók visszaélnek mások nyomorúságával. Nincs annál aljasabb dolog, mint, amikor egy település vezetése tudatosan, visszaélve mások sanyarú sorsával zsarolja az ott élőket, és kiszolgáltatott helyzetüket kihasználja csak azért, hogy saját magukat és a kormányt hatalmon tartsa.
A hatalmasok nem tudják, hogy milyen fázni. Milyen kabátban, sapkában ülni a szobában. Nem tudják milyen az, amikor reggel kikelsz ruhástul a paplan alól és testedet ismét megérinti a hideg. Nem tudják, milyen fázni és közben izzadni, mert van az a pont, amikor az emberi test már így jelez. Nem tudják milyen az, amikor fagyos vízben próbálod az arcodat megmosni, miközben az ujjaid szép lassan elgémberednek a hidegtől.
Azok, a nyírábrányi emberek, akik ezt elmerték mesélni nekem, minden elismerést megérdemelnek. Nekik megmaradt a tisztességük, a becsületük. Náluk még nem érte el a hatalom, hogy a fejüket leszegve tartsák. Lehet, hogy nélkülöznek, szegényen élnek, de a legfontosabb, hogy az emberi méltóságukat még így is megpróbálják megőrizni. Nem lesz egyszerű! A megfélemlítés azonban egyre erősebb lesz! A kampány, ahogy írtam elkezdődött, és ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy ez még durvább lesz, mint az eddigiek. Mert az Orbán kormány szerint a cél szentesíti az eszközt! Kelet- Magyarországon pedig a szegénység az úr! Amit a legaljasabb módon a szavazatok megvásárlására próbál majd fel és kihasználni a jelenlegi hatalom.
