Debrecen városában valamennyi egyéni választókerületet a kormánypárt képviselői nyerték meg 2019-ben. Ellenzéki oldalról (a Demokratikus Koalíció /DK/, a Magyar Szocialista Párt /MSZP/, Párbeszéd Magyarországért Párt /PM/ és a Magyar Szolidaritás Mozgalom /Szolidaritás/ választási szövetségből) a DK-nak, az MSZP-nek és a Szolidaritásnak van, a (Momentum Mozgalom /Momentum/, Jobbik Magyarországért Mozgalom /Jobbik/, Lehet Más a Politika /LMP/ választási szövetségből) a Momentumnak és a Civil Fórum Debrecen egyesületnek vannak képviselői a közgyűlésben, illetve egy fő független képviselő is van, aki korábban kilépett a Jobbikból.
Az elmúlt évek alatt világos lett számomra, hogy a választási szövetség nem egy ciklust átívelő munkára, hanem magára a választás idejére köttetik, és utána mindenki teszi a „dolgát”. Mondhatom azt is, hogy próbálja mindenki növelni saját szervezete hírét. Legyen neki, de ez a változtatáshoz szerintem édes kevés.
A képviselői mandátumot március 31-én kaptam meg és a DK-MSZP-PM-Szolidaritás kompenzációs listájáról kerültem be. Átvétele előtt meg kellett ismernem az Szervezeti és Működési Szabályzatot, és az Etikai Kódexet. Ezekben a dokumentumokban nem beszélnek kormánypárti, ellenzéki, egyéni és listás képviselőkről. A képviselői eskü tartalma sem más. Ez nekem azt jelenti, hogy valamennyi képviselő egyenlő felelősséggel tartozik a város valamennyi polgára életét és Debrecen városát érintő döntésekért. Különbséget kifejezni leginkább a közgyűléseken történő felszólalásokon, illetve a szavazásokon keresztül lehet. Mivel a kormánypárti képviselők rendelkeznek valamennyi választókerületet felölelő frakcióval, ők már kész döntéssel érkeznek a közgyűlésre, így nem vitatkoznak, csak szavaznak. Ez az emberekben (bennem is) azt az érzetet kelti, hogy azok a képviselők csak „bólogató Jánosok”. Megmondják nekik, hogy mire mit kell megszavazni, és amint látjuk meg is teszik. Ekkora egyetértést mutatva miért is gondolhatna bárki mást. Szívesen beletekintenék egyébként azokba a frakcióülésbe, követve az érvek és ellenérvek parázs vitáját, mert sajnos nem vagyok meggyőzve az „érdekek” tisztaságáról. És ez alatt nem tisztességtelen, bűnös tetteket és alkukat értek, hanem a város lakóit és a várost érintő elsődleges érdek szem előtt tartásáról beszélek. Érdekes ez az „érdek” szó, melyről később még írok. Korábban volt (remélem lesz is) a város életét érdemben befolyásoló döntések meghozatala előtt egyeztetés valamennyi szervezet képviselőjével, melyet a város polgármestere kezdeményezett. De! Vannak íratlan szabályok. Egyeztetésről nem beszélünk ki. Mert az nem egy végleges álláspont, hanem a döntési folyamat egyik állomása. Ilyen állomásokon van meg az egyetlen lehetőség, hogy még a frakcióülést megelőzően hatást gyakoroljon bárki is a végleges döntésre.
Az első rendes közgyűlés előtt részt vettem a város alapítása tiszteletére összehívott ünnepi közgyűlésen, ahol átadták a legrangosabb városi kitűntetéseket. Ezek a díszpolgári cím, melyet Fahidi Éva és Kocsis Fülöp kapott. Szerencsére volt szerencsém Fahidi Évával személyesen is találkozni, az életét meghallgatni, illetve látni A létezés eufóriája című filmet, melyet ajánlok mindenkinek.
Pro Urbe-díjat György Géza, prof. dr. Juhász István és Püski Lajos vehetett át.
Déri Frigyes díjat Szabó Péter és Szűcs Gyula kapott.
Mecénás-díjat Harangi Emil, Harangi Sándor és Katona Zoltán vehetett át.
Az első rendes közgyűlésen letettem a képviselői esküt. Az ülés előtt természetesen szolis kollégáimmal áttanulmányoztuk az előterjesztéseket és ismereteim, hitem és meggyőződésem alapján szavaztam. Volt, amiről kikértem az ellenzéki oldalon lévő képviselőtársaim véleményét. Leg megdöbbentőbb számomra az volt, hogy a költségvetés módosításával kapcsolatos előterjesztést azért nem szavazzák meg, mert nem szokták. Ez vajon elég indok lehet a nem szavazatra? Kielégítő hozzáállás az „azért sem” politikája? Számomra nem.
A Szolidaritás véleménye erről az, hogy az elmúlt 32 évben, de leginkább az elmúlt 12 évben a helyi közélet hangos volt a pártok csatározásától, miközben egy adott települést menedzselni kell, mert az ott élők érdeke sokkal fontosabb, mint a pártok önös érdeke, mert a pártlogika sok mindent felül ír. Véleményünk szerint elsősorban lokálpatriótáknak, szakembereknek kell lenniük egy önkormányzatban és nem politikai kádereknek. Olyan önkormányzatok kellenek, ahol az ott élők, az adott település érdeke sokkal fontosabb, mint a pártérdek. A jelenlegi választási rendszer a tízezer főnél nagyobb számú településeken nagyon kis esélyt ad a független képviselők indulásának. Éppen ezért úgy véljük, hogy ahol nincsenek olyan civil szervezetek, melyek önállóan képesek listát állítani, ott a civil szervezeteknek kell összefogniuk és közösen indulniuk. Ez csupán szándék és akarat kérdése. Akár kvázi szövetkezeti módon is lehet erre megoldást találni, melynek során minden szervezet megőrizheti a saját nevét, arculatát, egyéb fontos identitást tükröző jellemzőjét.
Ennek a közgyűlésnek is volt egy zárt része, ahol a jegyző elutasító határozataira érkezett fellebbezések elbírálása történik. Ezek szociális jellegű határozatok voltak. A jog által ezen a területen (is) meg van kötve az eljáró keze. Ha a jogszabály azt mondja, hogy bizonyos jövedelemhatár felett nem adható támogatás, akkor nincs mit tenni. Szerintem rohamléptekkel szükséges módosítani ezeket a jövedelemhatárokat, mert szociális válság van Magyarországon. A nyugdíjak, a bérek rohamosan veszítenek vásárlóértékükből és egy-egy bevásárlás során csak pislogunk a kosár aljára, hogy miért is fizettünk mi sok ezer forintot?
Ehhez volt egy olyan javaslatom, – tudva a Gondoskodó Város Programról és a Karitatív Tanács működéséről – hogy az elutasító határozatból kapjanak a segítségre jogosultak. Hogy tudják ki az, akin segíteni szükséges. Javaslatomra az alpolgármester asszony válaszolt, aki elmondta, hogy a címzettek között adatvédelmi okokból nem szerepelhet más szervezet, de pont az előbb említett program és tanács ilyen esetekben megteszi a szükséges lépéseket. Jó egy hét után meglátogattam azt az embert, akit az elutasítás érintett és megkérdeztem, hogy a várostól keresték e segítségnyújtás céljából. Azt a választ kaptam, hogy ugyan felhívták telefonon és 1300 forintért tudtak volna ételt biztosítani, de ő azt nem tudja vállalni. Levéllel fordultam alpolgármester asszonyhoz és kértem, hogy ha van rá mód és lehetőség juttasson a város tartós élelmiszercsomagot, illetve tájékoztasson, hogy hasonló élethelyzetben lévő embereket milyen esetekben és hová lehet irányítani. Az élelmiszercsomag már másnap megérkezett, a címzett köszöni, illetve a tájékoztatás sem maradt el, amit én köszönök. A részletes tájékoztatást pedig hasznosítás céljából hamarosan közzéteszek. Bennem ezt követően pedig valami olyan érzés kezdett el motoszkálni, hogy Debrecen város önkormányzatában szakmai munka folyik. Mi a szösz…
A közgyűlés utáni hamarosan fogadott a polgármester, akivel ismertettem, hogy milyen ügyekben kívánok a közeljövőben foglalkozni, milyen javaslataim vannak ezekkel kapcsolatban és kértem a segítségét a megvalósításban, munkám támogatásában. Nagyon pozitívan állt az elképzeléseimet és ígéretet kaptam, hogy megvizsgálják a támogatás lehetőségeit.
Egyik ilyen ügy a vízügyi program, melynek megvalósulása esetén meggyőződésem szerint csodálatos mikroklímát lehetne teremteni a régiónkban, megfelelő mennyiségű vizet lehetne biztosítani nem csak az ipari beruházásokhoz, de számos jóléti lehetőséget is nyithat az emberek előtt Debrecenben, illetve agrárgazdasági fellendüléshez segítheti a helyi gazdákat.
A másik egy környezetvédelemmel kapcsolatos törvénymódosítás, amiben szeretném, ha a város lenne a kezdeményező. Ez konkrétan a környezetkárosítás bűncselekmény törvényi tényállásának a módosítása, mert jelent esetben annyira nyitott, hogy a bűnismétlés veszélye következmények nélkül fennállhat.
Továbbá elkezdtem beleásni magam a hosszú piros lámpák városának közlekedési problémáit megoldó közösségi közlekedés kérdésébe, amiben szintén támogatásáról biztosított a polgármester.
És még más területeket is érintettünk a beszélgetés során, melyet támogatónak és konstruktívnak értékelek. Tetszett az elvárása. Dolgozzak a város és annak lakosai érdekében hitem és meggyőződésem szerint. Erre ígéretet tudok tenni.
Május 8-án ünnepelte a város az európai hadszíntéren a II. világháború befejezését. Ez városi rendezvény és nem pártpolitikai összeröffenés. Tudni kell különbséget tenni. Meglátásom szerint azoknak az embereknek, akik a várostól tiszteletdíjat kapnak közéleti munkáért, helye lenne az ilyen rendezvényeken. Sajnos csak a Szolidaritás képviseltette magát, mint március 15-én (is). Igaz, hogy mi is csupán a Petőfi szobornál. A Kossuth térre már nem mentünk, mert a központi mantrára nem vagyunk vevők. Ez szerintem az ellenzéki különbségtétel és nem az „azért sem” megatartás.
A május 25-i közgyűlés maratoninak indult. A közbiztonság helyzetével kapcsolatos beszámoló vitája másfél órát vett igénybe. Leginkább a bűncselekmények számának növekedése volt aggasztó, de az is statisztikailag. A növekedést egy online csalássorozat okozta, ami fel lett derítve, az elkövetők el lettek fogva. A vita sem vita, hanem inkább tartalmas beszélgetés volt. A rendőrségi beszámoló egyik fő üzenete a szubjektív közbiztonságérzet állapota volt. Magam is megfogalmaztam egy kérést a rendőrkapitány felé, miszerint az Erzsébet utca meghatározott területén erősítsék a járőrszolgálatot, mert a helyközi megállóhely idetelepítését követően megjelentek a kábítószer hatása alatt álló fiatalok a parkokban, a kapualjakban. Az itt élőkkel folytatott beszélgetések és saját tapasztalataim alapján (itt élek) van még mit erősíteni itt a szubjektív közbiztonságérzeten.
A második napirendi pontnál úgy éreztem, hogy minden ellenzéki képviselő ellenem fordult. De miért is? 2019-ben, az önkormányzati választásokat követően a Szolidaritás kapott egy nem képviselői helyet (külső bizottsági hely), melyre egy telefonhívást követően neveztem meg az egyik tagtársamat. Tehát nem személy, hanem szervezet kapta a lehetőséget, hogy Debrecen város közéletébe bekapcsolódjon. Tavaly az országgyűlési választásokat követően megkérdeztem tagtársamat, hogy hogyan tovább, mire ő azt felelte, hogy a közélettel nem kíván többet foglalkozni, a Szolidaritásból kilép. Ezt követően az egyesület elnöke megkérte, hogy mondjon le a bizottságban betöltött helyéről, melyet ő elutasított. Segítséget kértünk a DK-tól, de ők visszautasítottak bennünket. Ezt követően nem tehettünk mást, mint vártuk a lehetőséget a változtatásra. A bizottsági munka a képviselői munka egyik fontos pillére, mivel itt találkoznak először az előterjesztésekkel és lehetőséget ad a közgyűlésekre történő felkészülésre. Nagyon rövid idő az a hét nap, míg a nem kevés számú, de annál komolyabb tartalmu előterjesztésre felkészül az ember. A külső bizottsági tagság egy fontos tisztség, melyben végzett közéleti munkáért a város tiszteletdíjat ad. Amint volt lehetőségem megkerestem levélben a polgármestert és kezdeményeztem a Szolidaritás által betöltött tisztségben a személycserét. Hogy ez miért fájt valamennyi ellenzéki képviselőnek (Mándi László nem volt jelen) a mai napig nem tudom. Persze az egyeztetés hiánya lett felemlítve, de beleszóltam és bármely más szervezetet érintő személyi kérdésbe. Dehogy. Megszavaztam őket.
A hatodik előterjesztésben (a valóságban hetedik, mert volt egy napi rend előtti is, amivel Ondód településrész problémáját igyekeztünk kezelni) volt egy olyan rész, hogy egy korábban közpark létesítésére kijelölt területet minősítettünk át – a Tóth Árpád utca menti zöldterület törlése (Hatvan utca – Tisza István utca – Bajcsy – Zsilinszky utca – Tóth Árpád utca által Határolt terület) – új beépítésre szánt területté. Gondoltam jönnek a heves ellenzéki hozzászólások, környezetvédelmi érdekek felsorolása, de sajnos senki nem jelentkezett hozzászólásra. Mivel ismerem „az egy fecske nem csinál nyarat” népi bölcseletet, így magam is csendben maradtam, de egyedüliként nemmel szavaztam.
Ezt követően a számviteli törvény szerinti beszámolók következtek, melyeket a felügyelőbizottságok és a független könyvvizsgálói véleményekbe fektetett közbizalommal élve magam is megszavaztam.
A későbbiekben igyekszem gyakrabban beszámolni a munkámról, de mivel a képviselői mandátum hirtelen jött, vállalt kötelezettségek pedig vannak előttem, így teljesen át kell mindent szerveznem. Folytatás következik...
